Megtérés, újjászületés, hitre jutás, feltámadás a lelki halálból, átmenet a sötétségből a világosságba, a sátán hatalmából az Ő szeretett Fiának országába,...
Sokféleképp leírja a Biblia azt az eseményt, ami által az ember megmenekül az örök kárhozattól, bebocsátást nyer a mennyek országába, és eljut az Isten és Jézus Krisztus üdvözítő ismeretére.
A kérdés, hogy megtértél-e, élet és halál kérdése. A tét örök élet vagy örök gyötrelem. És ebben a kérdésben ne akarj tévedni! Ez az a kérdés, a földi élet legfontosabb kérdése, amire egyértelműen kell tudnod a választ. Ahhoz pedig, hogy meg tudd válaszolni ezt a kérdést, tisztán kell látnod, hogy mit mondd a Biblia, mit jelent a megtérés.
Annyi véleményt hallhatsz, hogy az emberek mit gondolnak megtérésnek. Sokan azt mondják, egy döntés, a házassághoz hasonlóan. Mások azt, hogy egy ima elmondása, amikor kéred, hogy Jézus jöjjön be a szívedbe. Vannak, akik azt mondják, ha elkezdesz közösségbe járni, olvasni, imádkozni, valamelyest megváltozott az életed annak jele, hogy Isten munkálkodik benned, és amit Ő elkezdett azt be is végzi, ezért megnyugodhatsz. Van, aki azt mondja, ha bemerítettek/megkereszteltek gyerekkorodban üdvösséged van.
A legnagyobb tévelygés e téren van ma az egyházban, és a legtöbb hamis evangélium ezen a ponton ferdíti el az igazság útját. Ne alapozd lelked örökkévaló sorsát emberek véleményeire. Nem nyugodhatsz meg afelől, hogy bebocsátást nyersz majd a mennyek országába, mert egy ember, egy lelkész, pap vagy bárki, azt mondta, hogy biztonságban vagy. Isten változhatatlan örök szava, a Biblia igazságainak fényében kell meglátnod, hogy mit jelent megtérni, mit követel meg az Isten az embertől, és hogy az életedben, ez megvalósult-e valaha. Legyél kegyetlenül őszinte magadhoz, és vedd annyira komolyan ezt a kérdést, amennyire komoly és amilyen nagy súlya van az örökkévalóságra nézve.
Ahhoz, hogy részletes, világos Bibliai magyarázatot adhassak a megtérésről, három nagyobb témakört fogok végig járni. Meg fogom mutatni, hogy az örök üdvösséghez szükség van megtérésre. Aztán megmutatom, hogy mi a megtérés. Majd azt, hogy milyen gyümölcsei vannak az ember életében és miről ismerhető fel a hamis megtérés.
A MEGTÉRÉS SZÜKSÉGESSÉGE
Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen sem mentek be a mennyek országába
- Mt 18,3 –
ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.
- Lk 13,5 -
Az ember, az örökkévalóságban kétféle állapotba kerülhet, földi életét követően. (Jn 3,36). Az egyik azok számára van fenntartva, akik bűneiktől megtisztultak (1Kor 6,11; Róm 8,30), a Szent Isten jelenlétébe mehetnek, akiket Isten gyermekeivé fogadott (Mt 25,34; 1Jn 3,1), kegyelmében részesültek, és egy örökkévalóságon át vele lehetnek az újjá teremtett világban (Jel 21,3.7).
Azok, akik nem mennek be a mennyek országába, azok, akik nem tértek meg (Mt 18,3; Luk 13,3; Róm 2,5), nem jutottak hitre (Jn 3,18; Mk 16,16). Ők azok, akik visszautasították Isten jóságát (Róm 2,4; Ef 2,7), nem engedelmeskedtek az evangéliumnak (2Th 1,8; Kol 1,21), nem dicsőítették Istent Istenként (Róm 1,21), hanem kitartottak lázadásukban, megmaradtak bűnükben, tőle elidegenedett állapotukban (Róm 8,7; Ef 4,18). Az ő örökkévaló helyüket úgy nevezi a Biblia, hogy kárhozat (Róm 5,18), pokol (Lk 16,23), a külső sötétség, ahol nincs más, csak sírás és fogcsikorgatás (Mt 8,12). Úgy írja le, mint egy tüzes kemence (Mt 13,42), az örök tűz, amely az ördögnek és az Ő angyalainak készíttetett (Mt 25,41). Az örök gyötrelmek helyének nevezi (Mt 25,46), ahol nincs más csak sírás és fogcsikorgatás (Mt 22,13).
Az egyetlen módja a megmenekülésnek, az üdvösségre jutásnak, a megtérés és a Jézus Krisztusba vetett hit! Milyen Bibliai bizonyítékok vannak, amik ezt alátámasztják?
I, Az egyetlen evangélium, amelyet Jézus Krisztus hirdetett, majd a tanítványaira bízott, tartalmazza a megtérésre való felhívást.
II, Jézus apostolai által hirdetett evangéliumnak része a megtérésre való felszólítás.
I, A Jézus Krisztus által hirdetett evangélium egyértelmű felszólítást tartalmaz a megtérésre.
Ezt mondta: Betelt az idő, elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!
- Mk 1,15 –
Jézus azzal kezdi szolgálatát, hogy hirdeti az evangéliumot, és felszólítja az embereket a megtérésre, és az evangéliumba vetett hitre. Három éves szolgálata alatt, folyamatosan tanított, prédikált, hirdette az evangéliumot és a megtérést, a bűnök bocsánatára (Mt 4,17; 11,20-21; 12,41; 18,3 Mk 1,15; Lk 5,32; 13,3.5; 15; 24,47). Majd szolgálatát azzal fejezi be, hogy megbízza tanítványait, ennek az üzenetnek a hirdetésével, az Ő nevében, szerte a világon.
A missziós parancs, mind a négy evangéliumban Máté, Márk, Lukács és János evangéliumában is szerepel, ám ha összeveted őket, azt láthatod, mint egy mozaik, más és más részletét tárják fel a Jézus által adott dicsőséges küldetés részleteinek. Mindegyik beszámolónak megvan a maga hangsúlya, a maga hozzájárulása a teljes képhez.
MÁRK
Azt mondta nekik: Menjetek el az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.
- Márk 16:15-16 -
Márk megfogalmazza, a feladatuk hatókörét, menjetek el az egész világra. Nem csak Jeruzsálemben, nem csak a földközi tenger környékén, az egész világon el kell terjednie az evangéliumnak, hogy minden teremtményhez eljusson Isten örömhíre. Megfogalmazza Márk magát a feladatot, ami Jézus Krisztus evangéliumának hirdetése. És azt, hogy amikor hirdettetik az evangélium, annak milyen gyümölcse lesz. Lesznek, akik hisznek, és megkeresztelkednek. Azaz, hitre jutnak, és ez által a hit által, megmenekülnek a kárhozattól, majd azt, ami a szívükben történt, megvallják a világ előtt. A keresztség által kifejezik, hogy Istenhez tartoznak, Jézus Krisztus követőivé váltak. Hogy meghaltak és feltámadtak egy új életre vele.
Másrészt, az evangélium lehet élet illata az életre egyeseknek, másoknak halál illata halálra. Némelyek meghallják és hittel fogadják az evangéliumot, mások elutasítják, megvetik Krisztus keresztjét, és nem hisznek. Ezek az emberek, kárhozatra jutnak, kizáratnak a mennyekből, és örök gyötrelemben lesz részük. Tehát Márk megfogalmazza a feladatot és annak üzenetét: hirdetni kell Jézus Krisztus evangéliumát, a hatókörét: az egész világon minden teremtménynek, és annak gyümölcsét: egyesek hisznek, üdvözülnek és megkeresztelkednek, mások nem hisznek és elkárhoznak.
MÁTÉ
Menjetek el azért, és tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Mindannak megtartására tanítsátok őket, amit én parancsoltam nektek. Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.
- Máté 28:19-20 –
Máté szintén utal, a feladat átfogó jellegére, minden népnek, minden nemzetnek hirdetni kell az evangéliumot. Azt mondja Máté, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket, az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. A keresztségben azok részesülhetnek, akik hitre jutottak. Máté azt mondja, minden tanítványt meg kell keresztelni, tehát mindazok, akik hitre jutottak tanítványokká válnak. A feladat része tehát, hogy nem csak a hitre kell eljuttatni az embereket, hanem tanítványozni is kell őket, tanítani mindarra, amit Jézus parancsolt, eljuttatni a nagykorúságra, hogy képesek legyenek ők maguk is mások tanítására és az evangélium hirdetésére.
JÁNOS
Majd ismét azt mondta nekik Jézus: Békesség nektek! Ahogy engem elküldött az Atya, én is úgy küldelek el titeket. Ezt mondva rájuk lehelt, és így szólt: Vegyetek Szentlelket! Akiknek bűneit megbocsátjátok, azok bocsánatot nyernek, akikéit megtartjátok, azokéi megmaradnak.
- János 20:21-23 –
János három fontos dolgot hangsúlyoz. Kiemeli, hogy milyen tekintéllyel kell, a feladatot végezniük. Nem önmaguk nevében, nem a saját elképzeléseiket és gondolataikat kell közvetíteniük. Ahogyan engem elküldött az Atya, úgy küldelek el én is titeket. A feladat, amit végezniük kell, Isteni megbízatással adatik. Az Ő üzenetét, az Ő akaratát szólják, az Ő nevében. Küldöttekként, követekként a mindenség Urának felhatalmazásával és tekintélyével kell hirdetniük Jézus Krisztus evangéliumát.
Majd szól arról, milyen erővel kell végezniük ezt a feladatot. Jézus felruházza őket tekintéllyel, majd rájuk lehel, és azt mondja, vegyetek Szentlelket. Isten adja a bátorságot és az erőt a feladat elvégzéséhez. Az apostolok cselekedetei első fejezetében, azt mondja Jézus a mennybemenetele előtt, hogy erőt kapnak amikor a Szentlélek eljön rájuk (Acs 1,8) és tanúi lesznek a föld végső határáig. Majd pünkösd napján kitölti rájuk Szentlelkét, és elkezdik bátorsággal hirdetni Jézus Krisztus evangéliumát.
Végül megmutatja, hogy az üzenet, a megbocsátott vagy megmaradó bűnök kérdése, tehát a bűnbocsánatról szól. Az evangélium hirdetése és az abba vetett hit, a bűnök bocsánatával szorosan összefügg. Akik hisznek, bocsánatot nyernek, akik nem hisznek, elkárhoznak, bűneik megmaradnak, és örök ítéletre jutnak általa, ahol Isten haragjával kell szembe nézniük, ami bűneik miatt van rajtuk.
Tehát Márk megofgalmazza a feladatot: hirdetni kell Jézus Krisztus evangéliumát, a hatókörét: az egész világon minden teremtménynek, és annak gyümölcsét: egyesek hisznek, üdvözülnek és megkeresztelkednek, mások nem hisznek és elkárhoznak. Máté megfogalmazza szintén átfogó jellegét, hogy minden nemzetnek hirdetniük kell az evangéliumot, és a feladat pontosabb leírását adja, azt mondja, azokat, akik hitre jutnak, tanítványokká válnak, tanítani kell, mindarra, amit Jézus parancsolt. Majd János megfogalmazza, hogy mindezt Isteni tekintéllyel, Isten követeiként, Isteni erővel a Lélek által felruházva kell végezni, és hogy mindennek célja, hogy emberek bocsánatot nyerjenek bűneikre. És elérkeztünk Lukácshoz, aki a témánkkal kapcsolatos legfontosabb hangsúllyal fogalmazza meg a rájuk bízott feladatot. A másik három apostol nem szólt arról, hogy mi az az üzenet, amit hirdetniük kell.
LUKÁCS
Majd azt mondta nekik: Erről beszéltem nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, ami megíratott felőlem Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban. Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, és azt mondta nekik: Így van megírva: Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halottak közül. És az ő nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden pogány között, Jeruzsálemtől elkezdve.
- Lukács 24:44-47 –
Az evangélium, amit hirdetni kell, föld végső határáig minden nemzetnek és minden teremtménynek, amit Jézus Krisztus bízott ránk, amihez felhatalmazást és erőt ad, ami üdvösségre, a bűnök bocsánatára vezet, egyértelmű felhívást tartalmaz a megtérésre. Mi a teljes üzenet? Megnyitotta értelmüket, hogy értsék az írásokat. Az ószövetségi írásokból magyarázta, azokat a részeket, amelyek felfedik Krisztus megváltó művét. Magyarázta azokat a részeket, amik szenvedéseivel, halálával, és feltámadásával kapcsolatosak. Ha megnézed az újszövetségi írásokat, ez újra és újra visszacseng. Amikor Pál megfogalmazza az evangéliumot, azt mondja:
Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, és hogy eltemették, és hogy feltámadt a harmadik napon az Írások szerint.
- 1Kor 15,3-4 -
Az evangélium üzenetének három fő kategóriája van, amelyek elengedhetetlenek a hűséges evangélium hirdetéshez. Amik nélkül nincs evangélium.
A Jézus halálával kapcsolatos igazságok (miért kellett meghalnia, mi a bűn, milyen az ember elveszett állapota, mit jelent az Ő halála, hogyan engesztelte ki Isten haragját, mit jelent, hogy Ő helyettesítő áldozat, milyen áldásokat hozott és kiknek az Ő halála).
A feltámadásával kapcsolatos igazságok (mi a jelentősége a feltámadásnak, minek a pecsétje, mit bizonyít, hogy feltámadt a halálból, mit jelent számunkra az Ő feltámadása).
És azt mondja Jézus, hirdetni kell az Ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot. Hirdetni kell a megtérést, mint az evangéliumban felkínált kegyelem elfogadásának egyetlen módját. Az egyetlen módot arra, hogy az ember bűnbocsánatban részesüljön. Ezt az evangéliumot bízta Jézus a tanítványaira.
Nézzük meg a másik bizonyítékot arra, hogy a megtérés szükséges.
II. Az apostolok által hirdetett evangélium egyértelmű felszólítást tartalmaz a megtérésre.
Az apostolok, közvetlenül Jézustól kapták a megbízatást. Jézus mellett éltek három éven át, és a tanítást, amit tovább adtak, egyenesen Jézustól vették. Látták, hallották mindazt, amit Jézus tett és tanított. Jézus közvetlen tanítványai és választott apostolai voltak, akiknek a bizonyságtételére – melyek mind ihletett írások - épül hitünk és annak minden gyakorlata.
a szentek polgártársai és az Isten házanépe, akik az apostolok és próféták alapkövére épültetek, ahol a szegletkő maga Jézus Krisztus.
- Ef 2,20 -
János levelében, a következő igevers szintén hangsúlyozza az apostoli tanítás súlyát és tekintélyét:
Mi (az apostolok) Istentől vagyunk: aki ismeri Istent, az hallgat ránk, aki nem Istentől van, az nem hallgat ránk. Erről ismerjük meg az igazság lelkét és a tévelygés lelkét.
- 1Jn 4,6 –
Aki hallgat az apostoli tanításra, elfogadja az újszövetségi tanúbizonyságokat abszolút igazságként, az Istentől van, Istentől született, azt Isten Lelke győzte meg annak igaz voltáról. Isten az apostolokon keresztül íratta meg mindazt, amire szükségünk van, hogy üdvözítő hitre jussunk. Ezért ezek az alapkövek, és mivel bizonyságtételük Jézus Krisztusról szól, ezért Ő a szegletkő.
Mindebből következik, hogy ha Isten akarata szerint, hűségesen akarjuk hirdetni az evangéliumot, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogyan hirdették azt Jézus apostolai, és mi volt az üzenetük. Ehhez az apostolok cselekedeteiben kell megvizsgálnunk az erre vonatkozó beszámolókat.
Péter pedig azt mondta nekik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.
- ApCsel 2:37-38 –
Az apostolok Jeruzsáleben várakoznak, majd Isten elküldi Szentlelkét, erőt kapnak és kimennek hirdetni az evangéliumot. Nézd meg, Péter első prédikációját, hogyan hirdeti az evangéliumot és mi az üzenete. Hirdeti Jézus krisztust, az Ő halálát, feltámadását, majd amikor a Jézusról szóló igazságok szíven találják őket, és megkérdezik: „mit cselekedjünk?”, azt válaszolja nekik Péter: „térjetek meg, keresztelkedjetek meg bűneitek bocsánatára”. Ugyan az az üzenet, mint amit Luk 24-ben olvastunk. Jézus haláláról szóló igazságok, feltámadásáról szóló igazságok, és a felhívás megtérésre, a bűnök bocsánatára.
Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene dicsőítette meg az ő Fiát, Jézust, akit ti elárultatok és megtagadtatok Pilátus előtt, pedig ő úgy döntött, hogy elbocsátja. Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy a gyilkost bocsássa szabadon nektek, az élet fejedelmét pedig megöltétek. Isten azonban feltámasztotta a halálból, aminek mi tanúi vagyunk. Az ő nevében való hit erősítette meg ezt az embert, akit láttok és ismertek, az ő neve és a benne való hit hozott gyógyulást neki mindnyájatok szeme láttára. De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, miként vezetőitek is. Isten azonban így töltötte be mindazt, amit előre megmondott minden prófétája által, hogy az ő Krisztusának szenvednie kell. Tartsatok azért bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek.
- ApCsel 3:14-19 –
A következő prédikációja Péternek ez, amit azután mondd, miután meggyógyítanak egy születésétől sánta embert és a nép csodálkozik ezen. Mit az üzenete nekik? Prédikálja Krisztust, mint az élet fejedelmét, prédikálja az Ő halálát, azt hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból. Hogy meg volt írva a halála felől, amit Isten megmondott prófétája által, hogy Krisztusnak szenvednie kell. Ugyan így fogalmaz Lk 24-ben Jézus, amikor megnyitja értelmüket, hogy értsék az írásokat. „Így van megírva, a Krisztusnak szenvednie kell, de harmadnap fel kell támadnia.” Majd azzal fejezi be: „Tartsatok bűnbánatot, térjetek meg, hogy eltöröltessenek bűneitek.”
Péter és az apostolok erre így válaszoltak: Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint az embereknek. A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve megöltetek. Az Isten őt jobbjával fejedelemmé és üdvözítővé emelte, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek.
- ApCsel 5,29 -
Ezt a beszédet azután mondja Péter, miután megfenyegetik, börtönbe vetik őket, de az Úr kiszabadítja őket a börtönből, és a főpap kérdőre vonja őket. Megint csak mit mondd, a keresztre feszített és feltámadott Krisztusról szól, aki által Isten megtérést és bűnbocsánatot ad. Nem változik az üzenet. Ugyan az, amit Jézus az apostolokra bízott.
Maga Simon is hitt és megkeresztelkedett, majd Fülöp mellé szegődött. Amikor látta, hogy jelek és nagy csodák történnek, teljesen elámult. De Péter azt mondta neki: A te pénzed veled együtt vesszen el, mivel azt gondoltad, hogy Isten ajándéka pénzen megvehető! Nincs neked semmi részed vagy örökséged ebben a dologban, mert a szíved nem igaz Isten előtt. Térj meg azért ebből a gonoszságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved gondolatát, mert látom, hogy a keserű irigység és álnokság fogságában vagy.
- ApCsel 8,13.20-22 –
Fülöp elviszi Samáriába az evangéliumot, amelynek hirdetését Isten jelekkel erősíti meg. Sokan hisznek és megkeresztelkednek, majd amikor az apostolok meghallják, hogy a város befogadta Isten igéjét, oda küldik Pétert és Jánost. Volt ott egy Simon nevű ember, aki korábban varázslásból élt, aki szintén hallotta az evangéliumot, hitt és megkeresztelkedett. De amikor Péter és János megérkezik a városba, és látja Simon, hogy kézrátételük által sokan elnyerik a Szentlelket, pénzt ajánl fel nekik ezért a hatalomért. Péter meglátja, hogy Simon szívét a keserű irigység és álnokság tartja fogva, hogy szíve nem igaz Isten előtt, és bár hitt és megkeresztelkedett, megtérése nem volt valódi, ezért nincs öröksége Isten országában. Majd arra szólítja fel Péter, hogy térjen meg és könyörögjön az Úrhoz, hátha megbocsát neki.
Ha nincs igaz megtérés, nincs bűnbocsánat, és nincs bemenetel a mennyek országába.
Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz, a művészet és az emberi elképzelés alkotásaihoz hasonló. A tudatlanság idejét azért elnézte Isten, de most azt parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek. Mert rendelt egy napot, amelyen megítéli majd a föld kerekségét igazságosan egy férfi által, akit arra rendelt. Bizonyságot adott erről mindenkinek azzal, hogy feltámasztotta őt a halottak közül.
- ApCsel 17,29-31 –
Pál Athén városában, az Areopágosz közepére kiállva bizonyságot tesz Istenről, akit az Athéniak ismeretlen istenként tiszteltek. Prédikációjában szól Jézusról, aki meghalt és feltámadott. Hirdeti, hogy eljön majd egy nap, amikor Isten ítéletet tart minden ember felett Jézus Krisztus által és mindennek fényében Isten parancsa, hogy mindenki, mindenütt térjen meg. Ez az egyetlen menekülés az ítélet elől.
Mind zsidóknak, mind görögöknek bizonyságot tettem az Istenhez való megtérésről és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hitről. De semmivel sem gondolok, még az életem sem drága nekem, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.
- ApCsel 20,20.24 –
Ebben a beszédében a 20. fejezetben Pál az Efezusi vénekhez szól, ahol a legtöbb ideig szolgált. Megfogalmazza nekik, hogy hogyan élt köztük, milyen megpróbáltatásokat állt ki, majd a 20. verstől megfogalmazza szolgálata lényegét. Minden embernek, zsidónak, nem zsidónak hirdette az evangéliumot. Mi volt ennek az evangéliumnak az üzenete? Az Istenhez való megtérés és a Jézus Krisztusba vetett hit. Hűséges bizonyságtétel az Isten kegyelmének evangéliumáról és az Istenhez való megtérésről.
Azért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt, hanem először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea egész tartományában, sőt a pogányok között is hirdettem az embereknek, hogy bánják meg bűneiket, és térjenek meg Istenhez, és a megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedjenek.
- ApCsel 26,19-20 –
Pál áttekinti Agrippa királyhoz intézett beszédében egész életét és szolgálatát. Azt mondja beszéde végén, hogy az evangélium, amelyet hirdetett, az üzenet, amelyet a Damaszkuszi úton, mennyei látomásban, Jézus Krisztustól kapott, és amit Damaszkusztól Jeruzsálemig majd Júdea egész tartományában, és végül a pogányok között, mindenhol ahol valaha is járt hirdetett, a következő volt: bánják meg bűneiket, térjenek meg Istenhez, és a megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedjenek. Ezt hirdette bármerre is járt. Az a Pál, akinek Jézus megjelent, akit maga Jézus választott apostolául, aki elragadtatott a harmadik égig, és olyan kimondhatatlan titkokat hallott, melyeket nem szabad embernek elmondania.
És jönnek a mai "keresztények", és azt mondják a hitetleneknek, amit Jézus és az apostolok soha nem mondtak:
fogadd be jézust, hívd be az életedbe, mondj el egy imát…
Jézus egyértelműen megfogalmazta az evangélium üzenetét és átadta azt az apostoloknak. Az apostolok ugyan azt az üzenetet hirdették, amit Jézus rájuk bízott, amit Mesterük is hirdetett. Majd Pál, akit maga Jézus Krisztus hív el apostolának, és akinek maga Jézus Krisztus adja át az evangéliumot (Gal 1,12), ugyan azt az üzenetet kezdi hirdetni, amit Jézus is hirdetett és az apostolok is hirdettek.
Ezt az üzenetet pedig tilos megmásítani! (Gal 1,8-9)
Az egyetlen üzenet, amit Isten engedélyezett, amihez hatalmat és erőt ad, az egyetlen üzenet, ami Őt dicsőíti, és ami által munkálkodik, újjá szüli emberek szívét, a Jézus Krisztus, az apostolok és a Pál által hirdetett üzenet:
A Jézus Krisztusba, az Ő halálába és feltámadásába vetett hit, és a megtérés, a bűnök bocsánatára.
Megtérés nélkül tehát nincs evangélium, és nincs üdvösség. De mi a megtérés?
A MEGTÉRÉS TERMÉSZETE
Ahhoz, hogy megmutassam mi a megtérés, először meg fogom mutatni, hogy miből fakad. A valódi megtérésnek két forrása van, amik elválaszthatatlanul összekapcsolódnak. Ez a két forrás pedig, ami ennek a tanításnak a két fő pontja lesz, a bűn valódi ismerete, és Isten Jézus Krisztusban mutatott irgalmának ismerete. Amikor a hit szemeivel, az ember meglátja bűnösségét, és meglátja Isten irgalmát Jézus Krisztusban, az valódi megtérésre indítja a bűnös lelket.
A megtérés elsődleges forrása
De mielőtt rátérnék ezek tárgyalására, röviden le kell fektetnem, hogy ezek meglátása, és így a megtérés elsődleges forrása valójában Isten. Ő ad látást (Acs 26,18), és gyújt világosságot a szívben, felragyogtatva dicsőségének ismeretét Jézus Krisztus arcán (2Kor 4,6). Az Ő Lelke győzi meg az embert bűnösségéről (Jn 16,9). Isten az, aki a megtérést és az igazság megismerését adja (2Tim 2,25, Acs 5,31, Acs 11,18), aki kinyilatkoztatja Önmagát, annak, akinek akarja (Mt 11,27). Ő támasztja fel a bűneiben halott lelket, (Ef 2,5-9) és adja neki a hit látását, ami az Ő kegyelmi ajándéka.
Az életre vezető megtérés tehát üdvözítő kegyelem. Isten ajándéka, nem pedig az ember érdeme. Bár a bűnös lelki cselekedete, a bűnösnek kell megtérnie, parancsot kap arra, hogy térjen meg, és higgyen, ám a megtérése, és az üdvözítő hit megszületése a szívében, bizonyítéka annak, hogy Isten, kegyelme által munkálkodik az emberben. Bűnös természetünket lelki és erkölcsi képtelenség tartja fogva. Képtelen hinni, képtelen megtérni. Nincs, aki megértse, nincs, aki keresse Istent (Róm 3,11). Az ember a bűn rabszolgája, és jobban szereti bűneit, mint a világosságot. Ebből az állapotból, egyedül Isten képes őt megszabadítani. A valódi megtérést, Isten ülteti az emberi szívbe.
Ez az igazság, azonban nem lehet ürügy, hogy felelősségünket Istenre hárítsuk. Azzal együtt, hogy képtelen, kötelessége az embernek megtérni, Istent szeretni, akarata szerint élni, és igazságosan vonható felelősségre azért, ha ezt nem teszi meg. Hogyan jutnak el akkor némelyek a valódi megtérésre? Isten megparancsolja a megtérést, és a hirdetett evangéliummal egyben, megadja egyeseknek a megtérés üdvözítő kegyelmét, a bűn valódi ismerete, és Jézus Krisztusban mutatott irgalmának ismerete által, ami az Ő Lelkének munkája.
I, BŰN VALÓDI ISMERETE
A megtérés és a bűn kérdése elválaszthatatlan egymástól.
Mielőtt rátérek arra, mit jelent a bűn valódi ismerete, azoknak a kérdésére fogok válaszolni, akikben felmerül, hogy miért kell egyáltalán beszélnünk a bűnről?
A bűn miatt űzettünk ki, Isten jelenlétéből (1Móz 3,24). Bűneink választanak el Isten szeretetétől (Ézs 59,2). A bűn miatt vagyunk a harag fiai (Ef 2,1-3). A bűn miatt kerültünk átok alá és érdemlünk kárhozatot (Róm 6,23). A bűneink büntetését hordozta Jézus, bűneinkért szenvedett és halt meg (Ézs 53,5.12; Jn 1,29). A bűneink eltörlése által elevenítettünk meg, Jézus Krisztussal (Kol 2,13-14).
A keresztény hit, a kereszt, Jézus Krisztus megváltó munkája, nem értelmezhető az ember bűne nélkül. A megtérésről nem tudunk beszélni anélkül, hogy ne beszélnénk a bűnről. Ahol úgy hirdetik az evangéliumot, hogy nem beszélnek a bűnről, ott nem az igaz evangéliumot hirdetik.
Milyen kapcsolat van a megtérés és a bűn között?
És az ő nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden pogány között, Jeruzsálemtől elkezdve.
- Lk 24,47 -
Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.
- Acs 2,38 -
Tartsatok azért bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek,
- Acs 3,19 -
Hirdettem az embereknek, hogy bánják meg bűneiket, és térjenek meg Istenhez, és a megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedjenek.
- Acs 26,18.20 -
Egyrészt, amikor Jézus kiküldi tanítványait, egyértelműen megfogalmazza az evangélium üzenetét, melyet rájuk bíz. A tanítványoknak hirdetniük kellett a megtérést, a bűnök bocsánatára. Meg kellett parancsolniuk, hogy az emberek bánják meg bűneiket, térjenek meg és higgyenek, ami bűneik eltörléséhez vezet.
Menjetek el, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.
- Mt 9,13 –
Másrészt, Jézus elmondta, hogy nem azokért jött, akik igazak, akik igaznak gondolják magukat, hanem akik látják Isten előtti bűnös állapotukat, felismerik, hogy szükségük van orvosra. Azokért jött, akiknek szükségük van irgalomra, Isten bocsánatára. Az evangélium üzenete, örömhír a bűnösök számára, hogy van bűneikből szabadulás.
Az evangélium tehát a bűnösöknek szól. A megtérésnek következménye a bűnök bocsánata. A megtérésnek része, a bűnbánat, és a bűnök elhagyása, a megtéréshez illő cselekedetek cselekvése. Lehetetlen tehát a bűn nélkül evangéliumot hirdetni, és megtérésről beszélni.
A bűn meglátása, a bűn valódi ismerete
Nem hagyja el a bűnét senki, aki nem utálta meg, mert az ember természeténél fogva szereti azt (Jn 3,19). Nem utálja meg senki a bűneit, és nem szomorkodik miatta, aki nem érzi át annak gonoszságát és következményét. És senki sem tudja átérezni bűnei gonoszságát és következményét, akinek nem nyitotta meg erre a szemét Isten.
A megtéréshez vezető út első lépése tehát, a bűn felismerése, meglátása. Ez a megtérés egyik forrása. Ez az a talaj, amiből kifejlődik a bűnbánat, a gondolkodás megváltozása és a bűntől való elfordulás. Ezért kulcsfontosságú, annak megértése, mit jelent meglátni, felismerni a bűnt.
Vannak emberek, akik egy bizonyos emberi mércével mérve önmagukat, azt gondolják nem bűnösök, mert nem lopnak, nem gyilkolnak, nem részegesek…stb. Vannak, akik nyilvánvaló bűnökben élnek, látják azt, hogy paráználkodnak, mocskos a beszédük, agresszívak, vagy épp adót csalnak. Olyan bűnökben élnek, ami a körülöttük élő emberek mércéjével is bűnnek nevezhető. De ez nem jelenti azt, hogy úgy látják a bűneiket, hogy az megtérésre vezetné őket. Egy olyan emberrel, aki nem érzi magát bűnösnek, rövid beszélgetés alatt be lehetne láttatni, hogy vannak a szívében rejtett bűnök, irigység, kapzsiság, büszkeség. Mégis ha meglátná, nem vezetné őt egyből megtérésre. A bűn valódi ismerete több, mint egy intellektuális felismerés. Azáltal, hogy az emberi elme bizonyos mérce szerint bűnnek ítél valamit, nem a megtéréshez vezető út első lépése.
A bűnök, amiket minden ember képes felismerni, akár a szív bűnei, akár a nyilvánvaló bűnök, pusztán tünetei valaminek. Ahogyan a Római levél első fejezetében kifejti Pál, minden bűn gyökere, hogy az ember megveti Istent, nem dicsőíti Istenként. Minden ember előtt nyilvánvaló a teremtett világból Isten hatalma és Istensége. Sőt, egyes emberek még ennél is több világosságot kapnak. És amikor az ember, ennek ellenére, szívében megveti Istent, nem ad neki hálát, nem dicsőíti Istenként, végső soron, nem hisz benne, az minden bűn gyökere. Jézus azt mondta, mikor eljön a Szentlélek, (Jn 16,9) egyik legfőbb munkája lesz, hogy meggyőzi az embert bűnösségéről. Mégpedig arról, hogy nem hisz.
A legfőbb parancsolat így hangzik: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. És szeresd felebarátodat, mint magadat. A törvény summája tehát a szeretet. Első sorban Isten szeretete, és az emberek szeretete. A legnagyobb bűn tehát, a legfőbb parancsolat megsértése. Legnagyobb bűnünk, hogy nem szeretjük Istent úgy, ahogy az Őt megilleti. E mögött pedig a hitetlenségünk áll, ami miatt nem adjuk meg a neki járó hálát, tiszteletet, szeretetet.
A bűn gonoszsága, azáltal ismerhető fel igazán, ha az ember meglátja azt, hogy ki ellen vétkezett, meglátja Isten dicsőségét és ennek fényében látja meg bűne igazi rútságát. Ha meglátja, hogy Isten méltó a szeretetre, és minden dícséretre, mert Ő tökéletes, szent és tiszta. A bűn bűnössége, csak Isten szentségének a fényében érthető meg igazán.
Amit meg kell bánnunk, az nem csak egy lopás, csak egy gyilkosság, csak egy irigy indulat a szívben. Ezeket is meg kell ítélnünk önmagunkban. De ami ennél is fontosabb, meg kell látnunk, az Isten iránti megvetésünket, tiszteletlenségünket, a szeretetünk hiányát felé, a tekintélyének semmibe vételét, az ellenségeskedésünket vele szembe, ami konkrét bűneinkben nyilvánul meg, és ami hitetlenségünkből fakad. E nélkül nincs valódi bűnbánat.
A bűn felismerése, Isten természetfeletti munkája, egy belső kinyilatkoztatása, mély átérzése annak, kicsoda Isten, ki ellen vétkeztem, milyen vagyok Isten szemében, hogy tekint bűneimre. Megmutatja azt, hogy Ő jóságos szent és igaz, hogy törvénye tökéletes, és hogy ennek követelményeit életem egyetlen pillanatában sem tudtam megtartani. A felettem kimondott kárhoztató ítélete jogos, és igazságos.
Meglátása annak, hogy minden cselekedetem engedetlenség volt vele szemben. Hogy nem akartam alávetni magam annak, akinek joga van uralkodni felettem, visszaéltem azzal, aki türelmes volt felém, gonoszul bántam azzal, aki felém kegyelmes és jóságos volt. A Lélek az ember elé tárja Isten jellemének szépségét, látást ad, képességet megismerni Isten igazságait, és mindennek fényében meglátja önmaga sötétségét.
A bűn valódi ismerete tehát, a bűn rendkívüli gonoszságának szívből jövő felismerése, amit Isten Szent Lelke munkál ki az emberi szívben.
A következő pontokban, a bűn meglátásának következményeiről lesz szó, ami
1, a bűnbánat,
2, a gondolkozás megváltozása,
3, a bűntől való elfordulás.
Ha mindez nem következik a bűn felismeréséből, akkor az nem Isten Lelkének a munkája.
1, A bűn miatti szomorúság, a valódi bűnbánat
A valódi bűnbánat, egy szomorúság, bánkódás az Isten ellen elkövetett bűnök miatt. Hol beszél erről a Biblia?
Most azonban örülök – nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, és miattunk semmiben sem szenvedtetek kárt. Mert az Isten szerint való szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.
- 2 Korinthus 7:9-10 -
Pál egyértelműen leírja, hogy van egyfajta szomorúság, amely Isten szerinti, amely megbánhatatlan megtérésre vezet. Egy szomorúság, ami Istenre tekint, ami abból fakad, hogy az ember eljut arra a meggyőződésre, hogy kiesett Isten szeretetéből és méltó az ítéletére. Látja, hogy ki ellen vétkezett, hogy akit megvetett, az egy tökéletes jóságos Szent Isten és látja milyen hatalmas emiatt bűne. Ezt a szomorúságot pedig Pál, az üdvösségre vezető megtérés alapjának tekinti.
Senki sem mehet be Isten országába, aki nem jutott el a lelki szegénységre és az Isten szerinti szomorúságra. Ez a kereszténnyé válás első két lépése, ahogyan a hegyi beszédben is tanítja nekünk Jézus: „boldogok a lelki szegények” és „boldogok, akik sírnak”.
Némelyeknek pedig, akik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe vették, ezt a példázatot is mondta: Két ember ment fel a templomba imádkozni, az egyik farizeus, a másik vámszedő. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, parázna vagy olyan, mint ez a vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szereztem. A vámszedő pedig távol állva még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem mellét verve ezt mondta: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz, mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.
- Lukács 18:9-14 -
Jézus itt egy példázatot mondd el, amelyben egy vámszedő Isten elé járul, majd onnan megigazulva megy haza. Mi vezetett az ő bűneinek bocsánatához? Mit láthatunk meg abból, ami a vámszedő szívében végbe ment? Távol állva, még a szemét sem akarta az égre emelni. Szégyenkezett bűnei miatt, úgy érezte nem méltó arra, hogy feltekintsen. Szennyesnek érezte magát, és tudta, hogy egy Szent Isten előtt áll. Látta tehát bűnét, és hogy kicsoda az, aki elé járult. Majd azt olvassuk, mellét verte, és könyörgött Istenhez, hogy legyen neki irgalmas, bűnösnek. Látta, hogy szüksége van orvosra, szüksége van Isten irgalmára, és Istennél kereste azt, tudta, hogy ellene vétkezett, és bánkódott bűnei miatt. Jézus hozzá tette, tanulságképp, hogy aki megalázza, magát felmagasztaltatik, utalva a vámszedő szívbeli állapotára. A vámszedő, alázatos szívvel, gyötrődve, gyászolva közeledett Isten felé és Isten megigazította őt. Ugyan ezek az elemei jelennek meg a megtérésnek, az 51. zsoltárban, Dávid bűnbánati zsoltárában (Zsolt 51,19), illetve Jakab levelében (Jak 4,8-10), ahol arról ír az apostol, hogyan kell közelednünk Istenhez.
2, a gondolkozás megváltozása
Sokszor hallhattad már a megtérésnek azt a definícióját, hogy a „metanoeo” görög szó alapján, a megtérés egyszerűen a gondolkodás megváltozása. Ez részben igaz. A valódi megtérésnek része a gondolkodás megváltozása, de a valódi megtérés ennél több. Akik egyenlőséget tesznek a megtérés és a gondolkodás megváltozása közé, legtöbbször úgy teszik mindezt, hogy kiemelve ezt az egy elemét a megtérésnek a többit elhagyják, ami hamis következtetésekhez vezet. Aki ezt megteszi, egy olyan evangéliumot fog hirdetni, amely nem követeli meg a bűnbánatot, a bűnök elhagyását, csak egyfajta megváltoztatását a gondolkodásnak. Ami pedig veszélyes és félrevezető azoknak a lelkeknek, akik mindössze szokásaikban változtak meg, saját akaratukból, nem pedig Istentől kaptak új szívet és új természetet.
A valódi megtérés a bűnök meglátása, és Isten igaz ismeretére jutás által valóban egy radikális gondolkodásmód változást eredményez. Az ember azáltal, hogy meglátja bűnösségét, elítéli önmagát, és mondhatni Isten oldalára áll önmaga ellen. Vállal minden felelősséget és Igazat ad Istennek. Elkezdi olyannak látni Őt amilyen, egy teljesen tökéletes, végtelenül dicsőséges és jóságos Istennek, aki végtelenül méltó a legfőbb szeretetre és tiszteletre. Ebből fakadóan, az ember önmagára, Istenre, a teremtett világra, mindenre másképp tekint, és elkezd aszerint élni és cselekedni.
Nézzünk erre szentírási bizonyítékokat.
Figyeltem és hallottam: nem mondanak igazat, senki sincs, aki megbánná gonoszságát, és ezt mondaná: Mit tettem?
- Jer 8,6 –
Ez az igevers tökéletesen megragadja, amiről az előbb szóltam. „senki sincs, aki megbánná gonoszságát, és ezt mondaná: mit tettem?” Mi történik, amikor valaki meglátja és bánja gonoszságát? Történik benne egy fordulat, egy belső fordulat. Nem külsőleg változik meg először valami, nem a tettekben, hanem először az ember elméje jut el arra a pontra, hogy azt mondja: „mit tettem?”. Ráébred arra, hogy amit tett gonoszság, bűn Isten szemében, megváltozik a gondolkodása cselekedetei felől.
Mivel ezt mondod: „Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire”, és nem tudod, hogy nyomorult, szánalmas, vak és mezítelen vagy.
- Jel 3,17 –
Ez a következő olyan igehely, ahol egyértelműen látszik, hogy a megtérés része a gondolkodás megváltozása. A Laodiceai gyülekezet ellen felhozott panasza Jézusnak, a langyosságuk, hogy nem voltak sem nem hidegek sem nem forrók. És felfedi állapotuk okát. Azt gondolták magukról, gazdagok, jól megvannak, nincs szükségük semmire. Nem látták a valóságot, hogy valójában nyomorultak, szánalmasak, vakok és mezítelenek. Rosszul ítélték meg önmagukat, rosszul gondolkodtak önmaguk felől. Mit parancsol nekik Jézus? Légy buzgó és térj meg! Aminek része az is, hogy meg kell látniuk valódi állapotukat. Meg kell kenniük szemgyógyító írrel szemüket, hogy lássanak. Meg kell változtatniuk a gondolkodásukat önmagukról.
Az igazi megtérés során, szembesülünk az Evangéliummal, és azzal, amit Krisztus tett, és újra gondolunk mindent. Az evangélium fényében újra gondoljuk, hogy kik vagyunk, hogy kicsoda az Isten, és hogy valójában mit érdemelnénk tőle. Hirtelen meglátjuk a valóságot, a vakságunkat, a nyomorult és szánalmas állapotunkat, a képtelenségünket, hogy megmentsük magunkat, ami összetöretettséghez vezet. Ez a gondolkodásmód változás, mindig a valódi megtérés velejárója.
Egy másik kiváló példa a tékozló fiú példázata Lukács 15-ben. Bár a példázatban nem szerepel a megtérés szó, a 15. fejezetben három példázatot mondd el Jézus, és egyértelmű, hogy mind a három példázatban ugyan azzal az igazsággal kapcsolatos tanítást ad át Mesterünk. Az első kettő rövidebb példázatban, a 7. és a 10. versben látható, hogy Jézus a megtéréssel kapcsolatban tanítja a sokaságot. A harmadik példázat, a tékozló fiú példázata, pedig a megtérés természetébe enged mélyebb betekintést.
A 11. versben kezdődő történetben két testvért láthatunk, ahol a fiatalabb kikérte apja vagyonának rá eső részét, majd elutazott egy távoli vidékre, ahol eltékozolta vagyonát. Miután mindent elköltött, nagy éhínség támadt abban az országban, és nélkülözni kezdett. Akkor elment és elszegődött a vidék egyik polgárához, aki elküldte őt disznókat legeltetni. Annyira éhezett, hogy már a disznók moslékával is szívesen megtöltötte volna gyomrát, de nem adott neki seki.
És itt jön a számunkra fontos rész. „Ekkor aztán magába szállt.” A fiú életében történő változás, azzal kezdődik, hogy elkezd gondolkodni. Magába száll. Majd azt mondta: „Az én apámnak milyen sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig itt éhen halok. Felkerekedek azért, elmegyek apámhoz, és ezt mondom neki: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok már méltó arra, hogy fiadnak nevezz; tégy engem olyanná, mint a béreseid közül egy.”
Látható, hogyan gondolkodott, és mi következett gondolkodása megváltozásából. Megváltozott, hogy tekintett atyjára, az atyai házra, megváltozik benne, hogy tekint önmagára. Azt mondja, „vétkeztem és nem vagyok már méltó”, míg korábban úgy követelte ki az atyai örökséget, hogy az jár neki. Meglátja a szegénységét a vakságát, akár csak a laodiceaiakhoz írott levélben írottak szerint. Van egy összetöretettség a fiúban, és egy szomorúság a bűne miatt. Eljut a felismerésre: „Mit tettem?” Megváltozik a gondolkodása, és miután bekövetkezik ez a fordulat, az magával hozza a cselekedeteket: felkerekedik, elmegy apjához, megalázza előtte magát, elismeri vétkét ellene és az ég ellen, és irgalmában bízva, könyörög bocsánatáért.
A gondolkodás megváltozása, tehát része a megtérésnek. Következménye a bűn és Isten dicsőségének meglátásának, és egy olyan változás, amely cselekvéshez, a bűnök elhagyásához, új élethez vezet.
3, A bűn elhagyása
Aki elfedezi vétkét, nem lesz jó dolga, aki viszont megvallja és elhagyja, irgalmat nyer.
- Péld 28,13 –
A valódi megtérés része a bűn elhagyása. Amikor valaki meglátja Isten dicsőségét, szembesül önmagával, meglátja bűneit, meg fogja gyűlölni önmagát, gonosz útjai és cselekedetei miatt (Ez 36,31). Ebből pedig következik, hogy nem marad tovább ugyan azon az úton, amin eddig járt. Minden ember a bűn szolgasága alatt állt. Lehetetlen volt számára mást cselekedni, mint bűnt. De amikor megtér, engedelmeskedik az evangéliumnak, Isten megszabadítja őt a bűn uralma alól, és az igazság szolgájává válik (Róm 6,17-18). Jézus Krisztus megváltó munkájának célja, nem csak a bűneink következményének eltörlése volt, hanem hogy megszabadítson minket a bűnből, hogy önmaga számára megtisztítsa népét, akik jó cselekedetekre igyekeznek (Tit 2,14). Akiben megvan a reménység, hogy egyszer Jézus Krisztus elé állhat, és befogadja őt örök országába, az megtisztítja magát bűneitől (1Jn 3,3), elhagyja azokat, megöldökli a Lélek által (Róm 8,13).
II, ISTEN IRGALMÁNAK MEGLÁTÁSA JÉZUS KRISZTUSBAN
A valódi megtérés nem csak elfordulás, valamitől, hanem odafordulás valami felé. Elfordulás a bűntől, és oda fordulás Isten felé.
Ha csak önmagában a bűneinket látnánk és egy hatalmas, szent szuverén Istent, jogosan eshetnénk kétségbe, retteghetnénk, és gyötrődhetnénk a félelemtől, bűneink következményétől, és nem lenne vigasz számunkra.
De Isten munkája, hogy miután meggyőzte a lelket bűnösségéről, felragyogtatja neki Jézus Krisztus váltság halálát, a benne felkínált kegyelmet. Az egyetlen utat, bűnei bocsánatára. A törvény, ami által életre kel a bűn, Krisztushoz vezető mesterünk (Gal 3,24). A bűn ismerete, nem elegendő ahhoz, hogy az ember megtérjen. Meg kell látnia Isten irgalmát és szeretetét, amit Jézus Krisztusban mutat meg a bűnös léleknek. (Róm 5,8) Meg kell látnia, hogy Jézus vérén keresztül, bizalommal járulhat Isten elé, hogy Jézus áldozatába bízva, kérheti bűnei bocsánatát (Ef 1,7; 3,12). A bűnösnek felmutatott kegyelem, olyan, mint a szomjazónak felkínált víz (Jn 7,37), akinek semmi más nem olthatja szomját. Az emberben, akit Isten Lelke meggyőzött bűnös elveszett állapota felől, szomjúság lesz Krisztusra, vágyakozni fog utána, szüksége lesz megváltó munkájára.
Látva az Isteni természet dicsőségét, az Isten törvényének szépségét, a bűn végtelen gonoszságát, az megváltás szükségességét, láthatóvá válik a Krisztus áldozatának szükségessége, amit a lélek az egyetlen mindenre elegendő tökéletes áldozatnak fog tekinteni. A Jézus Krisztusba vetett hit, megváltó munkájába vetett bizalom, ugyan olyan elengedhetetlen része a valódi megtérésnek, akár csak a bűnbánat. (Acs 16,31, Mk 1,15) E nélkül az ember nem fordulhat szívből, bizalommal az Istenhez irgalomért.
A megtérés teljes szívű odafordulás Istenhez, de nem lehet odafordulás Istenhez anélkül, hogy elfordulnánk a bűntől. A bűnbánat tehát, ami a bűn felismeréséből fakad a megtérés első lépése, majd ezt követi a bűn elhagyása és az odafordulás Istenhez. A bűnt el kell hagyni, mielőtt közeledhetnénk a Szent Istenhez, aki gyűlöli a bűnt. Az igazi bűnbánat mindig két elválaszthatatlan fordulatot foglal magában: a bűntől való elfordulást és az Istenhez való odafordulást.
Engedelmesség
Ennek az odafordulásnak a következménye, ami a Krisztusba vetett hit valódiságát bizonyítja, a vágy, az őszinte törekvés az engedelmességre.
Egy igaz kereszténynek egyetlen célja van: minden egyes dologban Isten akaratát cselekedni. Amikor hit által, valaki számára valósággá válik, hogy Jézus Krisztus szenvedett érte, amikor megérti, milyen fájdalmakon ment keresztül, és hogy életét önként, iránta érzett végtelen szeretéből indíttatva adta áldozatul, hogy Isten haragját, végtelen büntetését helyette szenvedje el, az arra fogja indítani, hogy többé ne önmagáért éljen, hanem azért aki érte meghalt és feltámadt (2Kor 5,14-15). Mi azért szeretjük Istent, mert Ő előbb szeretett minket (1Jn 4,19). Szeretetét megmutatta irántunk a kereszten. A kereszt által megszerzett engesztelés valósága, hálát ébreszt az ember szívében megváltója iránt. És azzal együtt, hogy látja az Ő tökéletes szépségét, látja méltóságát, hogy övé legyen minden dicsőség, dicséret és hála, ezért egész életét áldozatul adva arra törekszik, hogy mindenben dicsőséget adjon Istennek.
Összefoglalva
A valódi megtérés Isten üdvözítő kegyelmi ajándéka, amelyet Isten Lelke és Igéje munkál ki a bűnös szívében. Általa a bűnös meglátja és át érzi, bűnei következményét, szennyét és gonoszságát, valamint megérti Istennek a megtérők iránt Jézus Krisztusban megnyilvánuló kegyelmét, és így bűnbánó szívvel elsiratja és megutálja bűneit, majd azokat teljesen elhagyva Isten felé fordul, és minden igyekezetével arra törekedik, hogy engedelmesen, Isten akarata szerint az Ő dicsőségére élje életét.
A MEGTÉRÉS GYÜMÖLCSE
Miért terem gyümölcsöt egy fa? És mi a gyümölcs?
Minden fát, és minden gyümölcstermő fát, Isten teremtett a maga neme szerint (1Móz 1,11). Arra teremtette őket, hogy növekedjenek, hozzanak leveleket, ágakat, és termést, amit gyümölcsnek nevezünk. A gyümölcstermés tehát a fa természetéből fakad: egy élő, egészséges fa életének elválaszthatatlan része, hogy látható termést hoz. Minden fának a fajtája meg fogja határozni, hogy milyen gyümölcsöt terem, és gyümölcséről a fa felismerhető. A barackfa barackot terem, a meggyfa meggyet, a diófa diót.
Átvitt értelemben egy tett, egy munka látható eredményét is nevezhetjük annak gyümölcsének. A Biblia szerint, a valódi megtérésnek is, ami Isten Lelkének a munkája, van látható eredménye, azaz gyümölcse, ami bizonyítja annak valódiságát.
Ennek a tanításnak a célja, hogy megmutassam, mik a valódi megtérés bizonyítékai. Ehhez először azt mutatom meg, hogy szükséges a jó gyümölcsök megléte. Majd megmutatom, mik ezek a gyümölcsök, és ezzel együtt összehasonlítom a rossz gyümölcsökkel. Azaz a valódi megtérést a hamis megtéréssel. Aztán szólni fogok arról, hogy miből fakadnak a gyümölcsök és mi adja növekedésüket. Végül pedig a megtérésre hívás fontosságáról lesz szó.
I, Megtérés gyümölcseinek szükségessége
Amikor pedig látta, hogy farizeusok és szadduceusok is sokan jönnek hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, így szólt hozzájuk: Mérges kígyók fajzatai! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek Isten eljövendő haragja elől? Teremjetek azért megtéréshez illő gyümölcsöket, és ne áltassátok magatokat azzal, hogy Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.
- Mt 3,7-10 -
Keresztelő János azt mondja a képmutató vallásos embereknek, hogy az, hogy Ábrahám gyermekei vér szerint, nem fogja megmenteni őket. Bármilyen tökéletesen is tartják meg a törvényt, bármilyen „megtérés” is volt az életükben, bármit is gondolnak üdvösségük alapjának, ha nincs ott az életükben az Isten által megparancsolt valódi megtérés gyümölcse, Isten Lelke munkájának bizonyítéka, ha nincs őszinte bűnbánatuk, valódi cselekvő hitük, nem fordultak el a képmutató önigazult vallásos életüktől, nem menekülnek meg az eljövendő harag elől.
Azért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt, hanem először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea egész tartományában, sőt a pogányok között is hirdettem az embereknek, hogy bánják meg bűneiket, és térjenek meg Istenhez, és a megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedjenek.
- Acs 26:19-20 -
Pál Agrippa királyhoz intézett beszédében azt mondta, hogy nem csak azt hirdette, hogy az emberek bánják meg bűneiket, térjenek meg, hanem hozzá tette azt is, hogy megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedjenek. Ahogyan egy egészséges barackfa és a barack elválaszthatatlan egymástól, a valódi megtéréshez is elengedhetetlenül hozzá tartozik a megtéréshez méltó gyümölcsök termése, ami valódiságának bizonyítéka.
Minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt, és rossz fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik.
- Mt 7,17-20 –
Minden szőlővesszőt lemetsz, amely nem terem bennem gyümölcsöt, mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem, mert nélkülem semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik.
- Jn 15,2.5-6 -
Jézus is beszél többször arról, hogy a valódi megtérésnek, a valódi hitnek, látható gyümölcsei lesznek. A gyümölcsök nem léte, vagy a rossz gyümölcsök megléte azt jelenti, hogy a hit nem valódi, nem történt valódi megtérés, és az ember vége a tűzre vettetés, a kárhozatra jutás lesz. Gyümölcseiről ismerhető meg a fa, és aki Krisztusban van jó gyümölcsöket fog teremni. (Róm 6,22; 7,4)
II. A megtérés gyümölcsei
1, A bűn gyűlölete
Az a lélek, aki meglátta bűnei gonoszságát, a Szent Istent, a bűn miatt szenvedő Jézus Krisztust, az meg fog gyűlölni minden bűnt. Nem csak egy-egy bűnt, és nem csak a következményei miatt. Nem csak amiatt, hogy rossz következményei lettek az életében vagy besározta a hírnevét. Aki azért gyűlölte meg a paráznaságot, mert tönkretette a házasságát, aki azért gyűlölte meg a szerencsejátékot, mert sok pénzt veszített el, nem gyűlölte meg igazán a bűnt. Valódi bűn gyűlöletről akkor beszélhetünk, amikor valaki, azért gyűlöli meg bűnét, mert megértette milyen drága árat fizetett érte Krisztus, megértette milyen hatalmas vétek Isten ellen még a legapróbb bűne is, és hogy mennyire sérti Isten személyét. Egy ilyen szívben szent gyűlölet születik minden bűn ellen, a legkisebbtől a legnagyobbig. Az ilyen ember távol tartja magát a bűntől, és vigyáz, hogy ne sértse meg, ne bántsa meg bűneivel azt, aki érte szenvedett és meghalt, aki iránt, a Kereszten mutatott szeretetét látva, szeretet gyúlt a szívében. Nem akarja, hogy a bűn eltávolítsa Krisztustól, hogy megszomorítsa őt. Minden bűnt gyűlölni fog, és különösen is annak gyökerét, a hitetlenséget, a büszkeséget.
2, Bűnbánat
A valódi bűnbánat szomorúság, bánkódás az Isten ellen elkövetett bűnök miatt, ami azáltal születik meg az ember szívében, hogy Isten Szentlelke felismerteti vele a bűn rendkívüli gonoszságát és azt, hogy ki ellen vétkezett.
Az előző ponthoz kapcsolódva, a valódi bűnbánat nem egy bánkódás a bűn rossz következményei miatt. Nem arról szól milyen kellemetlenséget és kárt okozott az életedben, ami miatt szomorú vagy. Arról szól, hogy bűnöd hogyan gyalázta Istent. Térdre kényszerít, összetöretettséghez vezet, mert olyannak látod a bűnödet, amilyennek Isten látja.
Nem csak egy kis botlás, kis tévedés, lesz a szemedben. Nem fogod enyhíteni, azt mondani, hogy nem is olyan nagy gonoszság, mert vannak nálad bűnösebbek. Nem fogsz másokat hibáztatni, hanem őszintén megvallod, vállalva Isten előtt a felelősségedet. Végtelen gonoszságnak látod, az Isten ellen, aki tökéletes és szent. Gonoszságnak, lázadásnak az Ő végtelenül jóságos személye ellen, ezért alázatosan leborulsz, és megváltoztatod az útjaidat.
Az Isten szerinti szomorúság (2Kor 7,10), ami megtéréshez vezet, nem rólad szól, és a bűneid okozta nehézségeidről. Hanem az Istenről, akit megsértettél vele.
A legtöbb „keresztény” azért „bánja” a bűneit, amit okozott neki. Azért, amilyen veszteségek érték, amiért eltékozolta életét. Ez pusztán a kegyesség látszata.
A valódi bűnbánat a szeretetnek, a hamis a félelemnek, az eredménye. A valódi Istent tiszteli, és egy életen át tart, a hamis pillanatnyi és az ember önmagára tekint benne. A valódi a bűn gyűlöletével jár, a hamis a bűn következményeitől a büntetéstől retteg.
Kiváló példa erre Júdás. Aki szembesült azzal, hogy elárulta az ártatlan vért. Felismeréséből az fakadt, hogy megpróbálta jóvá tenni, visszament a farizeusokhoz beszélni velük, sőt még árulása bérét is visszaadta. Megbánta bűnét (Mt 27,4) és megvallotta a farizeusoknak. Mégis ezt követően elment és felakasztotta magát. Jézus kijelentéséből tudjuk, hogy a kárhozat fia volt (Jn 17,12), bűnbánata nem vezette őt megtérésre, és nem üdvözült. Sajnálta, amit tett, de ez pusztán az emberi értelem világ szerinti szomorúsága volt (2Kor 7,10). Nem történt meg a szívébe a változás, ami megtéréskor, újjászületéskor megtörténik az emberben.
Az egyiptomi fáraó is, Saul is többször eljut arra a pontra, hogy látszólag bűnbánatot tart, bűnbánatuk mégsem volt valódi. Vagy ott van Ézsau példája, aki könnyek között kereste a megbánást, de nem találta meg azt. És tudjuk róla (Róm 9,13), hogy Isten gyűlölte Őt. A kétségbeesés a bűn következményei, az ítélet miatt, a félelem az eljövendő haragtól, a pokoltól, vagy az hogy szomorú, boldogtalan vagy és ejtesz pár könnycseppet egy lassú dicsőítő énekre nem biblia bűnbánat.
A valódi bűnbánat, nem csak a bűn megvallása!
Elterjedt az a gyakorlat, hogy bűnrendezés néven, leíratják az emberekkel a bűneiket egy lapra, mondhatni leltárt készíttetnek velük, minden az értelmük által bűnnek ítélt bűnről, majd ezeknek a bűnöknek a megvallására buzdítják őket imádságban, ami után megvallott bűneiket rendezettnek tekinthetik Isten előtt. Nem magyarázom. Csak a lényeg hiányzik belőle…
3, A bűn elhagyása - engedelmesség
A hitetlen emberek is képesek bizonyos fokú változtatásra az életükben. Képesek elhagyni bűnös szokásokat, főleg ha érzik, annak kárát, vagy ha segít elérni célját. Képesek felvenni bizonyos szokásokat, hogy elnyerjék mások elismerését. Egy hitetlen ember képes arra, hogy elkezd Bibliát olvasni, templomba járni, imádkozni, egyfajta látszólagos kegyes életet élni, önmagáért. Hogy beilleszkedjen egy közösségbe, elfogadják őt. Látszólagos életváltozása mögött, önző büszke szívének indítékai változatlanok maradtak.
Azonban a bűn elhagyása, a bűn valódi ismeretéből, annak valódi gyűlöletéből, és amiatt érzett valódi szomorúságból fakad, és elsősorban Istenre van tekintettel. A szív, és az indítékok változásának eredménye.
A megtérés nem csak elfordulás a bűntől, odafordulás Istenhez. Nem csak a bűntől való megszabadulás vágya, hanem az Ő akarata szerinti élet, az engedelmesség iránti vágy (1Jn 3,3; Jn 14,15). Egy megtért szívben, új vágyak, új alapelvek kezdenek működni. Új teremtés Krisztusban. Vágyai nem önmagára irányulnak. Hálából azért, amit Krisztus tett érte, Isten határtalan szeretetéért, és irgalmáért, amit a kereszten mutatott meg neki, egy őszönte szívből jövő vágy lesz arra, hogy letegye életét, akaratát teljesen alárendelje Isten akaratának, és azt keresse, ami számára kedves, amiben Ő gyönyörködik.
Ez nem egy tökéletes engedelmesség, és ebben az életben soha nem is válik azzá. Hitünk soha nem lesz olyan teljes, ahol már semmilyen kétely és semmi féle hitetlenség nem tud megkísérteni. Szívünk soha nem lesz teljesen mentes mindenféle keménységtől és testi indulattól, de a megtéréskor elkezdődik egy folyamatos tisztító munkája Isten Lelkének, ami az ember haláláig tart. A megtért élet az új szívben mutatkozik meg, az új irányban, az új indulatokban, nem a tökéletességben. A megtérés gyümölcse egy valódi, őszinte törekvés az Isten akaratának cselekvésére.
Olykor, ha lehetséges és szükséges, ennek gyümölcse lehet a jóvátétel is. Lk 19-ben egy vámszedő történetét olvashatod, aki miután megtér, új szívet kap azonnal látható gyümölcsöket terem. Megváltozik a pénzhez való viszonya, megváltozik az, hogy hogyan tekint korábbi cselekedeteire. Elítéli önmagát, és jóvátételt fizet azoknak, akiket megkárosított.
A bűn nem csak Isten ellen irányul. Legtöbbször emberek ellen is vétkezünk, és aki valóban megtér, őszintén megbánja bűneit, rendezi Istennel, az az emberekkel is erre fog törekedni, és ahol tudja jóvá teszi azt.
4, folyamatosan megtérő élet
A megtérés nem egy egyszeri pillanatnyi eseménye a hívő életének, hanem egy lelki hozzáállás, irányultság megszerzése, ami halálig tart. Azoknak az alapelveknek a kiterjesztése egész életünkre, amely a kezdeti megtérés lényegét alkotják.
Azok a keresztény szokások, hogy előre hívnak embereket, elmondatnak velük egy imát, vagy bemerítik őket, kipipáltatva velük valamit az életükben, amivel többé nem kell foglalkozniuk egy hamis út.
Sokan meg akarnak menekülni a pokoltól, részesülni akarnak az örök életben és Isten gazdag áldásaiban, de a bűnhöz ragaszkodnak. Az ilyen embereknek ez a felkínált út tökéletes. Elmondta az imát vagy megkeresztelkedett és élheti tovább addigi életét, folytathatja Isten elleni lázadását.
A Biblia egyértelműen nem egyszeri eseményről, hanem egy mindennapos kereszthordozásról, egy folyamatos tusakodásról, bűntől való elfordulásról, és egy folyamatos Istenhez való odafordulásról beszél. A legnagyobb hazugság ma, hogy valaki megtérhet Jézushoz, anélkül hogy az élete gyökeresen megváltozna. Ha azt mondod megtértél, a valódi kérdés, folyamatosan megtérsz-e?
Mivel az ember, a megtérésekor nem szabadul meg végérvényesen minden bűntől a megtérés a hívőknek is szól. A valódi megtérés gyümölcse, egy életen át tartó folyamatosan megtérő élet. Minden egyes bűnt, amit a hívő lélek elkövet élete során valódi bűnbánat és megtérés követ. A bűn őszinte megvallása (1Jn 1,7-9), szomorkodás felette (Mt 5,4) és annak elhagyása. Egy folyamatos erőfeszítés a bűn megöldöklésére a Lélek ereje által (Róm 8,13), egy folyamatos megfeszítése a test indulatainak és kívánságainak (Gal 5,24; Mt 16,24). A hívő ember nem dédelgeti, nem táplálja, nem él tartósan a bűnben, hanem küzd ellene (Gal 5,17-18), abban a hitben, hogy Jézus Krisztus feltámadásának erejében részesülve, a bűn nem uralkodik rajta, és Jézus vére megtisztítja őt minden bűntől. Ezért a hívő élet egy folyamatosan Jézushoz, az egyetlen reménységünkhöz és menedékünkhöz menekülő élet. (1János 2:1; 1Tim 2,5). És nem csak a bűntől való folyamatos megtisztulás van jelen a megtért életben (1Jn 3,3), hanem a folyamatos engedelmesség, az akarat folyamatos alárendelése az Isten akaratának (Jn 14,15; Jn 10,27).
5, Ezek a gyümölcsök folyamatosan növekszenek.
Ahogy a megtért lélek növekszik a kegyelemben és az Isten ismeretében, ahogy egyre jobban át érzi a bűn gonoszságát és Isten szentségét, a bűnbánata egyre mélyül. Egyre tisztábban fogja látni önmagát és egyre alázatosabbá válik a szíve Isten előtt. Ahogy egyre jobban megérti Isten iránta tanúsított kegyelmét és szeretetét, úgy növekszik hálája, és a vágy hogy elvesse mindazt, ami az Istennel megélt közösségét akadályozza. Ahogy halad előre a lélek a szentségben, egyre jobban fog szomorkodni a bűn miatt, egyre jobban fogja félni Istent, egyre nagyobb lesz a hálája Isten iránt, és egyre engedelmesebb életet fog élni.
III. A gyümölcsök forrása
Amiképpen a megtérés első gyümölcsei Isten kegyelmi ajándékai, úgy minden folyamatos gyümölcs Isten kegyelmének a munkája a szívben. (Fil 1:6; Fil 2:13; Jn 15:4-5)
A valódi megtérést, és minden további gyümölcsét Isten hozza létre a szívben. Nem arról szól, hogy megpróbál valaki megjavulni, hanem arról, hogy Isten megjavítja, újjá teremti.
Másrészt, a kezdeti megtérés, a bűn valódi ismeretének, és Isten Krisztusban mutatott irgalma meglátásának a következménye. Isten Lelke az igazság által munkálkodva vezeti megtérésre az embert. Az igaz megtérés alapja az igazság helyes ismerete.
Ugyan így, a Lélek munkálja az igazság egyre mélyebb ismeretét, ami a gyümölcsök növekedéséhez vezet. Isten szentségének mélyebb ismerete, a bűn mélyebb ismeretéhez vezet. A kereszt mélyebb ismerete, Isten szent jellemének mélyebb ismeretére, Isten irántunk mutatott szeretetének egyre mélyebb megértésére, és ezáltal egyre mélyebb hálára, bűnbánatra és szentségre vezet.
IV, FELSZÓLÍTÁS A MEGTÉRÉSRE
A valódi megtérés ellenkezik a testtel, szemben áll a büszkeséggel, leleplezi a bűnt. Nem simogatja, hanem lerombolja az önértékelést és ezáltal öszzetöretettségre, valódi alázatra vezet. Megaláz, hogy Krisztus felemeljen.
A megtérésre való hívás ezért sértő az ember számára, ugyan akkor az igaz szeretet gyakorlása, mert célja hogy a bűnös letérjen útjáról és éljen.
A mai kultúrában, ami egyre nagyobb mértékben az én körül forog még inkább sértővé vált az evangélium üzenete. De Isten sehol nem kér bocsánatot, mert bűnbánatot parancsol, nem engedi lejjebb a mércét, hogy a kultúránkhoz alkalmazkodjon. Ezért mi sem tehetjük meg. Isten parancsa és az evangélium üzenete nem változik.
Az Apostolok soha nem mondták az embereknek, hogy hívják be a szívükbe Jézust. Hogy döntsenek Krisztus mellett, és mondják el a megtérők imáját. Azt mondták „tartsatok bűnbánatot, térjetek meg és higgyetek az Úr Jézus Krisztusban”. Bármilyen más út az embert kárhozatra kerülő állapotban tartja.
Semmire nem bíztathatod az embereket, ami nem viszi őket a mennybe!
Azok az emberek, akik nem Isten dicsőségét keresik, hanem a sajátjukat, eredményeket akarnak elérni. Gyors látható eredményeket. Ezért nem ragaszkodnak az Isten útjához és lejjebb viszik a mércét.
Ha odamennének egy emberhez és azt mondanák meg kell változtatnod a gondolkodásod, hogy kinek látod magadat, Istent, hogy meg kell látnod, hogy valójában vak mezítelen és nyomorult vagy, halott bűneidben, az sértő lenne számára. Ez pedig nem segítené őket céljuk eléréséhez.
A hamis evangéliumok hirdetői mindig nyájasak, simogatják az önbecsülést, csupa jót szólnak és próbálják magukhoz vonzani az embereket. Olyan utat kínálnak, ami nem sértő. Ha azt mondják, imádkozz el egy imát, hívd be Jézust az életedbe, keresztelkedj meg az nem sértő. Hallgatva rájuk sokan elmondanak egy imát, megkeresztelkednek, és azt gondolják, rendben vannak, pedig az igazság az, hogy bementek egy tágas kapun és elindultak egy széles úton, ami a kárhozatba vezet.
Ezek a hamis utak, amiket hirdetnek, könnyűek, jól nézhetnek ki, mert tömegeket vonzanak, de egy lelket sem mentenek meg a kárhozattól és nem dicsőitik Istent, hanem gyalázzák! Nem az igazságra vezetik el az embereket, hanem megtévesztik őket.
A megtérés nem arról szól, hogy a bűnöst rá kell vennünk, hogy tegyen valamit, amivel üdvösséget szerez magának.
Isten dicsőségéről, a bűnről, Krisztusról kell beszélni az embereknek, és megparancsolni nekik, hogy bánják meg bűneiket és térjenek meg. Imádkozni azért, hogy miközben hallják Isten igéjét, Isten Lelkének munkálkodása által, megváltoztassák gondolkodásukat és megtérjenek.
Fel kell kínálnunk az embereknek a megbékélés útját, úgy ahogyan azt Isten meghatározta. Ha a bűnösnek nem megfelelő az ajánlat nem tehetjük meg, hogy lejjebb visszük a mércét. Nem kínálhatunk fel könnyebb utat, mint amit Jézus megparancsolt. Nem hagyhatsz más reményt egy hitetlen bűnösnek, mint megtérést és a Jézus Krisztusba vetett hitet!
Betelt az idő, elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!
- Mk 1,15 –