Mi a hitvallás? Szükséges hogy legyen hitvallásunk?
Hitvallásról kétféle értelemben beszélhetünk. Egyrészt jelenthet vallástételt, mint az embernek azt a cselekedetét, amikor hitét szavakkal megvallja, másrészt, jelenti azokat az írásos dokumentumokat, melyeket keresztény felekezetek, közösségek alkotnak meg, és ami közös hitük legfőbb tanainak rövid összefoglalása.
Számos ilyen hitvallás született az elmúlt kétezer év során, amiket sokszor a mai napig használnak keresztény közösségek, hitük tanainak összefoglalására. A legszélesebb körben elismertek például az Apostoli Hitvallás és a Niceai Hitvallás. Református és Baptista felekezetekben a legismertebbek például, a Westminsteri, a Helvét, a New Hampshirei, a Londoni Baptista hitvallás, de minden történelmi egyháznak, felekezetnek születtek és máig születnek közösségeknek ilyen írásaik.
Ezek az írásos dokumentumok tehát, a hitvallások, a Biblia megfelelő igehelyei alapján megfogalmazzák, és összefoglalják a keresztény hit legfontosabb tanait röviden, tömören.
Sokan ma teljesen elvetik ezeket, azt mondják, hogy nem szükséges hogy legyen hitvallásunk. „A hitvallás egy emberi, rossz keret, ami a történelmi egyházak vallásos hagyományaiból maradt ránk.” „Én a Bibliában hiszek”. Mások annyira ragaszkodnak ezekhez a történelmi hitvallásokhoz, hogy már-már szentírásként tekintenek rá és egy hitvitában nem a szentírás, hanem egy bizonyos hitvallás adott cikkelyével próbálják alátámasztani érveiket. Egyik hozzáállás sem helyes.
Mindenkinek van hitvallása
Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt.
- 1Ti 6,12 -
„Amelyről vallást tettél szép hitvallással”
Ha a másik értelmében beszélünk a hitvallásról, mint az ember vallástétele a hitéről, egy fontos tanulságot vonhatunk le belőle. A fenti igeszakaszban, Timóteust buzdítja Pál, a harcra és a kitartásra, amellett a hit mellett, melyről vallást tett sok tanú előtt. Mit mondhatott Timóteus? Felolvasta a Bibliát 1Móz1,1-től Jelenések 22,21-ig, és azt mondta: „a Bibliában hiszek”? Mi az a hitvallás, amit megfogalmazott?
Amiről Timóteus vallást tett, amit te is meg tudsz fogalmazni, amikor hitbéli meggyőződéseidről beszélsz másoknak, az hited legfőbb tanainak rövid tömör összefoglalása. Rövid összefoglalásait vallod meg annak, amit a Biblia tanít.
Amikor azt kérdezem tőled, mit gondolsz Krisztus megtestesüléséről, váltsághaláláról, a kiválasztás tanáról, a feltámadásról, a megigazításról, az ember romlottságáról, a Szentírásról… mind ezekre az általad megfogalmazott rövid válasz, ahogyan értelmezed a Biblia alapján, a te személyes hitvallásod.
Így tehát nincs olyan keresztény, aki ne rendelkezne valamilyen személyes hitvallással. Mindenki értelmezi valahogy a Bibliát, valahogy megfogalmazza magában röviden a Keresztény hit alapvető tanításait. Miért van szükség arra, hogy ezt közösségileg is megfogalmazzuk és írásban lefektessük?
Hitvallás fontossága
Minden önmagát kereszténynek valló ember, valahogyan értelmezi a Bibliát, de ezek az értelmezések sokszor teljesen eltérőek egymástól. Sokan ma azt mondanák, még magukat kereszténynek valló emberek közül is, hogy meg kell hagyni a szabadságot mindenkinek, hogy úgy higgyen és azt higgyen, amit akar. Ez azonban egy teljesen hamis gondolat. Ugyanis a keresztény hit nem magánügy!
Egy a test, és egy a Lélek, mint ahogy egy reménységre szól elhívásotok is. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Istene és Atyja mindeneknek, aki mindenek felett van, mindent áthat, és mindenben jelen van.
- Ef 4,4-6 –
Minden igaz keresztény, egyazon Lélek (1Kor 12,13) és egyazon igazság által (2Pt 1,1), ugyan arra a reménységre lett elhívva, egyetlen Isten által. Egyazon keresztség által, egy testbe szerkesztettek, és mindnyájan ugyan azt a hitet (2Kor 4,13) kapták. Isten egy népet váltott meg, akiket egy igazság által hív el és ezáltal az igazság által egyesít egy közös feladatra, ami ennek az egy igazságnak a hirdetése. Helyesen értelmezni az Isten által ránk bízott igazságokat csak egy féle képpen lehet. Ha egy a hitünk, egy a reménységünk, aminek ugyan az az igazság az alapja, akkor hitvallásunkban a Keresztény hit legfőbb tanainak megfogalmazásában is meg kell, hogy látszódjon ez az egység.
Hogy mindnyájan egyek legyenek, Atyám, mint te énbennem, és én tebenned, ők pedig mibennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.
- Jn 17,21 -
Az állhatatosság és vigasztalás Istene pedig adja nektek, hogy teljes egyetértés legyen közöttetek Krisztus Jézus szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek Istent, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját.
- Róm 15,5-6 –
Kérlek azonban titeket, testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások, hanem legyetek ismét egy értelmen és azonos véleményen.
- 1Kor 1,10 -
Isten azt akarja, hogy egyek legyünk, egységben legyünk. Hogy egy akarattal munkálkodjunk, egy szívvel, egy szájjal dicsőítsük Őt (Acs 1,14; 2,1; 2,46), egyek legyünk értelemben, és egyféleképp szóljunk. Pál három dolgot emel ki az 1Kor 1,10-ben, ami a hívők egységre jutásának alapja. Az értelem, a vélemény vagy ítélet, és a szólás egységét. Hogyan tudnánk egyféleképp szólni, egy véleményen lenni, egyféleképp ítélni a dolgok felől, eljutni az értelem egységére, ha nem egy igazságban állunk, amit egyféleképp értelmezünk?
Ha az igazságot mindenki máshogy értelmezi, akkor viszályok és szakadások keletkeznek, amik olykor szükségesek és elkerülhetetlenek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek (1Kor 11,19). De Isten akarata, hogy akik az övéi, egységben legyenek. Egy hitvallás megfogalmazása, a valódi hit próbája is egyben. Ha valóban Krisztusi értelem, Krisztusi lelkület munkálkodik egy közösség tagjaiban, ha üdvözítő ismeretük van a Lélek által, eljutnak a Lélek egységére (Ef 4,3).
Elterjedt ma az a gondolat, hogy nem kell annyira ragaszkodnunk az igazságokhoz, sokkal fontosabb a szeretet, az elfogadás, az hogy egyesüljünk egy nagy ökumenéba, hogy minél többen együtt munkálkodhassunk. Legyünk engedékenyek, hogy mi fontos mi nem, vagy akár tegyük félre az igazságot ennek érdekében. Sok kárt okoznak azok is, akik szeretet nélkül, az igazsággal ütik agyon az embereket. Egyik véglet sem egészséges, egyik sem Bibliai.
A valódi egységet, a közös akarat, a közös értelem, a közös igazság által érhetjük el, amire egy azon Lélek vezet el minket. Isten akarata, hogy ez az egység igazságban és szeretetben valósuljon meg (Ef 4,15; 1Pt 1,22), és Ő e képpen is munkálja ki közöttünk. Ahol hiányzik az igazság, vagy hiányzik a szeretet, ott nem Isten Lelke tartja össze a közösséget.
Mivel az ember nem szabadult meg teljességgel a romlottságból, apróbb kérdésekben előfordulhat, hogy különbözőképpen értelmezzük a Szentírást. Azonban üdvösségi kérdésekben, az evangélium fő üzenetének kérdésében, Isten Lelke világosságot adott a hívőknek. Ezekben a kérdésekben nem lehet sokféle helyes értelmezés, csak egy. Hogyan is nevezhetnénk az élő Isten egyházát az igazság oszlopának és alapjának (1Tim 3,15), ha nem lenne meg biztos ismeretünk, amit Isten kinyilatkoztatott nekünk? Ha csak valami homályos részismeretünk lehetne valamiféle igazságokról?
Csak egy igazság van, amit Isten kijelentett, és aminek az ismeretére Isten Lelke elvezeti az övéit (Jn 16,13; 1Jn 2,20.27)!
Miért fontos, hogy erre az egységre eljussunk?
És ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére, míg mindnyájan eljutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének az egységére, az érett férfiúságra, a Krisztus teljessége szerinti nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akiket ide-oda dobál és hajt bármiféle tanítás szele az emberek megtévesztése és a tévelygés ravaszsága és csalárdsága által. Ellenkezőleg: az igazságot követve szeretetben, mindenestül növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban.
- Ef 4,11-15 -
Isten akarata, hogy eljussunk a Jézus Krisztus ismeretére, hogy az igazságot követve növekedjünk a Krisztusban (Jn 17,3; Ef 3,19; 1Tim 2,4; 2Pt 3,18). Hogy az igazság által eljuttassuk a szenteket a nagykorúságra (Ef 4,13-14), felkészítve őket a szolgálatra, és az, hogy az Ő igazságát hirdessük. A missziós parancs a kereszténység legfőbb közös feladata, ami a Biblia igazságainak a hirdetéséből és az emberek tanítványozásából áll. (Mt 28,19; Mk 16,15; 1Pt 2,9).
Hogyan tudnánk közösen hirdetni egy üzenetet, ha más és más az értelmezésünk annak az üzenetnek az értelme felől? Hogyan tudnánk valamire tanítani embereket, ha mást és mást gondolunk arról, hogy mit kell tanítanunk? Isten igazsága a tanítás, a növekedés, és az evangélium hirdetésének alapja, ezért fontos, hogy közös meggyőződésünk legyen felőle.
Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen titeket valaki bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely emberi hagyományokon és a világ elemi tanításain alapul, és nem Krisztus szerinti.
– Kol 2,8 -
Ne hagyjátok, hogy különféle idegen tanításokkal félrevezessenek! Mert jó dolog kegyelemmel erősíteni meg a szívet, nem ennivalókkal, amelyeknek semmi hasznát sem veszik azok, akik velük élnek.
- Zsid 13,9 -
Isten parancsa, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akiket ide-oda dobál és hajt bármiféle tanítás szele, hogy vigyázzunk önmagunkra, maradjunk meg az egészséges tanításban. Hogy ne higgyünk csak úgy minden léleknek, hanem vizsgáljuk meg azokat (1Jn 4,1; 1Th 5,21), mert számos hamis tanítás, hamis evangélium van a világban, ami nem pusztán szegény megtévedt emberek ártalmatlan tanításai. Ördögök tanítása, a sötétség hatalmának, a gonoszság lelkeinek hitető munkája, a tévelygés ravaszsága és csalárdsága által (1Tim 4,1; 1Jn 4,3; Ef 4,14). Céljuk a lelkek elől eltakarni Isten igaz ismeretét, megtéveszteni és kárhozatra juttatni őket. És tudjuk Jézus szájából, hogy az ördög igyekszik, ha lehet még a választottakat is megtéveszteni (Mt 24,24). Ha ilyen erőknek és veszélynek vagyunk kitéve, mennyire fontos, hogy kellőképpen meg legyünk gyökerezve abban, hogy mit is tanít nekünk a Szentírás.
Hogyan tudnál engedelmeskedni ezeknek a parancsoknak és vigyázni önmagadra, hogyan tudnád megítélni azt, hogy egy adott tanítás megfelel-e az Isten igaz tanításának, ha nem vagy szilárdan meggyőződve az igazság felől? Hogyan tudná egy közösség felismerni a báránybőrbe bújt farkasokat, azokat, akik veszedelmes eretnekségeket akarnak becsempészni a közösségbe, ha nincs egy közös szilárd alapjuk abban, hogy mi az egészséges Bibliai tanítás (2Pt 2,1)?
Ha valaki hozzátok megy, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be házatokba, és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal az ő gonosz cselekedeteivel.
– 2Jn 1,10-11 –
Közösségvállalásunk alapja az igazság. Azokat az embereket tekinthetjük testvérünknek, aki ugyan azt a hitet vallja. Akivel közös a reménységünk, akiben ugyan azon igazság által gyújtott világosságot és munkálkodik Isten Lelke. Másfelől azzal, aki elferdíti Jézus Krisztus evangéliumát, nem vállalhatunk közösséget, mert azzal részesülünk az ő gonosz cselekedeteikben. Csak akkor tudjuk ezt megtenni, ha meg tudjuk különböztetni az igaz tanítást a hamistól.
Összegezve
Nagy segítség lehet tehát, egy írásban rögzített hitvallás a szentek közösségének, hogy egy közös szilárd alapra, egy Isten akarata szerinti egységre jussanak afelől, hogy mit tanít a Biblia, amihez ragaszkodhatnak (Zsid 4,14; 10,23). Egy ilyen hitvallás azáltal, hogy röviden, tömören összefoglalja és megfogalmazza - Bibliai igehelyek alapján - a keresztény hit fő tanait, eszköze lehet a tanításnak, segíthet a növekedésben, és az evangélium hirdetésében. Egy hitvallás védelmet adhat azáltal, hogy a közösség az igazság alapos ismerete által könnyebben felismerheti az ördög munkáját, és Bibliai módon fel tud lépni, minden hazugság és tévtanítás ellen. Ezem kívül segíthet vitás kérdésekben, hitvitákban is.
Ugyanakkor fontos, hogy…
„A hitvallás nem Biblia, csak róla alkotott emberi vélekedés. Ezért bírálatra, javításra szorul. A bírálat azonban nem alapulhat arra, hogy az adott hitvallás megfelel-e annak a rendszernek, amit egy másik egyházi tanító az igaz tanításnak gondol. Felkészületlenül állunk veszedelmes tévtanításokkal, tanácstalanul a hitetlenség támadásával szemben; a felelősség helyét ötletek foglalták el és azt hisszük, hogy a fenyegető csődöt okos vagy szellemes elméletekkel kikerülhetjük. Egy menedékünk van: az, amelyet a reformátorok elénkbe írtak: kutassuk a Bibliát! A reformáció alapelve volt: ha valaki bennünket az írásból jobbról győz meg, annak engedünk! Ha valahol tévedünk szívesen javítjuk ki. De az érveket ne a mai, vagy múlt századok tekintélyeiből, hagyományaiból, hanem a Bibliából állítsák elénk bírálóink! A reformációnak van egy elve és egy ebből az elvből kialakított gyakorlata: Mindig újra vissza a Bibliához! Az egyházat szüntelen reformálni kell!”
(Csia Lajos - bibliai káté előszava alapján)